A generációk között nincsenek éles határok, nehéz ennyiféle életet, sorsot, egyéniséget egy-egy egységnek tekinteni. Mégis vannak közös vonulatok az értékek és élmények mentén, amik által egy-egy korosztályt különállónak vehetünk a másiktól. Mindezek által Y generációsnak tekintjük azokat, akik 1980 és 1995 között, Z generációsnak pedig azokat, akik 1996 és 2010 között születtek.
A világ gyors változásával és felgyorsult fejlődés hatására a generációk közti különbségek is jobban érezhetőek. Így egy-egy egymáshoz közeli korosztályt összehasonlítva is fontos eredményekre juthatunk. A cikk által vizsgált két generáció az online világ kitágulásának és a pszichológia, önismeret elterjedésének két oldalán áll, így ennek fényében felmerülhet a kérdés, hogy különbözőleg viszonyulnak-e a pszichológiai segítségkéréshez.

Az Y generációt millenniumi generációnak is szokták nevezni, ők tehát a mai 29-44 évesek. A 80-as években elérkezett a színes tv, a gépkocsi, a bakelitlemezek, bulik világa. Ekkor a társas kapcsolatok még főleg személyesen zajlottak, a kapcsolódás lassabban, kiegyensúlyozottabban történt, hiszen kevés háztartásban volt még telefon, számítógép. A 90-es évek rendszerváltása elhozta a változást, nagyobb szabadságot engedett a külföldre utazásban, felértékelődött a nyelvtudás, az egyetemi diploma, megjelentek a mobiltelefonok, discman-ek, egyre jobb televíziók; az internet által kitárult a világ, minden elérhetőbbnek tűnt. Erre a korosztályra jellemző a ’multitasking’, vagyis a megosztott figyelem képessége. Számukra a karrier, a pénz és a siker az életükben központi helyet foglal el, mivel azt tapasztalhatták meg, hogy a fogyasztói világban ezáltal tudnak elsősorban kiemelkedni, előnyt szerezni.
Tehát az Y generáció az, amelyik később került a technológia világába, ma már társas kapcsolataikat túlnyomóan online tartják fent, de
gyerekkoruk szerves részét képezték a személyes kapcsolódások. Mivel a világ a technológia által nagy mértékben kitárult, így mára az Y generáció szülötteinek is kiterjedt internacionális kapcsolatai vannak, mind munka, mind pedig személyes kapcsolatok terén. A terápia, az önismeret elérhetősége, fontossága az ő életükbe már felnőttként szivárgott be, gyerekként és kamaszként kevés lehetőségük volt ezen fogalmakkal találkozni.

A Z generációt sokszor nevezik Facebook-generációnak, vagy digitális bennszülötteknek; ők a mai 14-28 évesek. Ők azok, akik teljes egészében az internet világába születtek, nem ismerik az internet nélküli életet. Mindezek által életük fontos összetevője az online közösségi élet, a globális kapcsolatok; mindennapjaik nagy része virtuálisan zajlik, magánéletük részleteit megosztják a rendelkezésre álló online felületeken, mondhatni válogatás nélkül ismerősökkel, barátokkal, idegenekkel. Információszerzésük színtere szinte az egész világ. A globális kapcsolódás, az online tökéletesnek beállított emberi életek azonban az elszigetelődés veszélyét is magukban rejtik, szorongást kelthetnek a magukat a tökéletessel való összehasonlítás által.
A korán és könnyen elérhető információk által a kiskamaszok hamarabb érnek, de idegrendszeri fejlettségük és érzelmi szintjük még gyermeki. Ezek az ambivalens tényezők súlyos problémákat okozhatnak, amelyek a legkülönbözőbb formában jelentkezhetnek, akár étkezési zavarokban, pánikbetegségben, depresszióban. Így nem is meglepő, hogy a vizsgált generáció több mint fele még ugyan kiskorú, de már van tapasztalata a mentális segítségkéréssel kapcsolatban.
Ez a korosztály már úgy nő(tt) fel, hogy az általános iskolás koruk óta találkoznak iskolapszichológussal, az egyetemeken is elterjedt a diákok könnyített hozzáférése a terápiához. Számukra a segítségkérés természetesebb része az életüknek, hiszen már kiskoruk óta mindennap találkozhatnak önismereti könyvekkel, podcastokkal, tik-tok videókkal.

Ha a pszichológiai segítségkérés szempontjából vizsgáljuk e két korosztályt, érdekes különbségeket találunk. Általánosságban elmondható, hogy a nők mindkét generációban nyitottabbak a segítségkérés iránt a férfiakkal ellentétben; valamint, a nyugati kultúrákban a kor jelentős hatással van arra, hogy fordul-e az egyén szakemberhez. Kutatók azt az összefüggést találták, hogy minél idősebb valaki, annál pozitívabb a hozzáállása a szakember által nyújtott segítséghez. Illetve más is szerepet játszik a terápiára való nyitottságban: például az érzelmi intelligencia, érzelmi érettség. Az érzelmileg érettebbeknek nagyobb a szociális hálójuk, így több lehetőségük van ismerősöktől, barátoktól segítséget kérni, így kevésbé fordulnak szakemberhez lelki nehézségeik esetén. Valamint a nagyobb érzelmi intelligenciával rendelkezők jobban tudják a saját érzelmi folyamataikat kezelni és gyorsabban realizálják, ha külső segítségre van szükségük. Tehát az érzelmileg intelligensebb emberek – mivel saját forrásaik jórészt elegendőnek bizonyulhatnak az esetek többségében – kevésbé fordulnak segítő szakemberhez.

Mindezek által azt gondolhatnánk, hogy az Y generáció, mivel korát tekintve érettebb és tudatosabb annak felismerésében, ha külső, szakember által nyújtott segítségre van szüksége, így előbb fordul pszichológushoz, mint a fiatalabbak. Illetve a technológia világába született Z generáció szülöttei valószínűsíthetőleg nagyobb szociális hálóval rendelkeznek, így több lehetőségük adódhat a nehézségeik megvitatására és esetleges megoldására a közvetlen környezetük segítségével.
Azonban a két generáción végzett vizsgálatok azt találták, hogy mégis a fiatalabbak azok, akik nagyobb hajlandóságot mutatnak pszichológus, vagy segítő szakember felkeresésére, mivel nekik természetesebb és könnyebb hozzáférésük van lelki segítői szolgáltatásokhoz, jobban része a segítségkérés az életüknek és könnyebben elérhető számukra, mint az idősebb generációknak. Számukra a pszichológus természetes „jelenség” és a segítség igénybevétele is magától értetődőbben rendelkezésre áll.

Összességében tehát az Y és Z generáció közti legjelentősebb különbséget a technikai eszközökhöz való viszonyuk és az online tér és online kapcsolatok használatának mélysége adja.  A pszichológia és önismeret elterjedésének két oldalán áll a két korosztály, így a különbség megfigyelhető még a megküzdési stratégiájukban, a segítségkérésre való nyitottságunkban, tapasztalataikban és az eltérő környezeti, társadalmi hatások által kialakult preferenciáikban.  Ezen összefüggések többsége nemcsak a két generáció, de mindkét korosztályon belül a két nem között is fellelhetők, többségében a nők javára.

Szakirodalom
Krishnan, S. K., Bopaiah, S., Bajaj, D., & Prasad R. (2013). Organization, Generation, and Communication – Infosys Experience. NHRD Journal 10, 85-93.

Rickwood, D. J., & Braithwaite, V. A. (1994). Social-psychological factors affecting seeking help for emotional problems. Social Science and Medicine, 39(4), 563-572.

Tari, A. (2010). Y generáció. Budapest, Magyarország: Jaffa Kiadó.

Tari, A. (2011). Z generáció: klinikai pszichológiai jelenségek és társadalom- lélektani szempontok az információs korban. Budapest, Magyarország: Tericum.

Törőcsik, M., Szűcs, K. és Kehl, D. (2019). Generációs gondolkodás – A Z és az Y generáció életstílus csoportjai, Marketing & Menedzsment, 48(Különszám2), 3-15.